A blogok sajátos tulajdonsága, hogy egyrészt mindenki kiélheti benne grafomániáját és véleménynyilvánításai szabadságát, másrészt talán egy közösség számára is biztosíthat vele fórumot. Az előbbi miatt sokáig szkeptikus is voltam a blogokkal szemben, de az utóbbi volt az, ami meggyőzött arról, hogy én is blog írásra adja végül a fejem. Most egy kis közösség kezdett bele, melynek keretében most mindenki beledobhatja azt, amit hozott ebbe az elektronikus kőlevesbe. Hogyha csak én dobtam volna bele a hozzávalókat, akkor talán inkább borscs vagy scsí lett volna belőle a végén, de így most egy sokkal izgalmasabb gasztronómiai élményre számíthat majd az olvasó. Mert ahányan vagyunk, annyiféle területet választottunk magunknak a biztonságpolitikából, hogy kifejtsük nézeteinket. Minden területről másként látják a biztonságpolitika kérdését, s ha az olvasó megismerkedik ezen területek különböző látásmódjaival, akkor összeállhat számára a biztonságpolitika fogalmának színes mozaikja vagy előbbi hasonlatommal élve: levese.
Saját témámnak az orosz és az ukrán politika ill. az energiapolitika területét választottam. A három terület szorosan összefügg, egyszerre lehet ezekről egy biztonságpolitikai kérdésként beszélni, ahogyan három önálló témaként is szerepelhet. Én e kettő között fogok majd írásos merényleteket elkövetni.
Mindhárom területen meg lehet határozni azokat a főbb szereplőket és problémákat, melyek összefogják az ukrán-orosz energiabiztonsági kérdést és ezen a szemüvegen keresztül nézve azokat a regionális és globális problémákat, amiket ezek az országok gerjesztenek. Ezért most egy gyors áttekintést teszek a témákról.
Ukrajna egyik legnagyobb gondja az állandósuló belpolitikai válság, aminek eredményeképpen idén is szavazhatnak majd az ukrán választópolgárok a parlamenti választásokon, mint azt teszik 2006 óta minden évben, sőt jövőre is, mert akkor az elnökválasztások lesznek esedékesek. A négy parlamenti párt közül 3 rendelkezik olyan régió szerint meghatározott támogatottsággal, hogy jelöltje versenybe szállhasson az elnökségért. Ezek pedig: Julia Timosenko Blokkja Julia Timosenkoval, Régiók Pártja Viktor Janukovics vezetésével és a Mi Ukrajnánk a regnáló elnök, Viktor Juscsenkoval az élén. A tét pedig továbbra is Ukrajna integrációja, csak éppen nem tudjuk még, hogy hova: az Európai Unióba vagy az Oroszország vezette FÁK térséghez. A NATO és EU csatlakozás elérése az egykori narancsos koalíciót vezető Julia Timosenkonak és Viktor Juscsenkonak az álma, a lakosság többségének ellenben nem, bár az EU-val még mindig többen álmodnak, mint a NATO- val. Míg a főleg orosz kisebbség által támogatott Viktor Janukovics pedig az orosz stratégai szövetség nagy pártfogója.
Mindemellett Ukrajna is teljes árat fog fizetni a földgázért 3 éven belül, sőt a szállítás is ezen túl közvetlenül fog megvalósulni, közvetítővállalat nélkül. Eddig ugyanis a vegyes tulajdonban lévő RusUkrEnergo vállalat szállított földgázt a Gazpromtól az ukrán Naftogaz energiaipari nagyvállalatnak közvetítőként. Ráadásul a tartósan alacsony gázárak eredményezték, hogy Oroszország állandóan beleszólhatott az ukrán belpolitikai viszonyok alakulásában. A mesterséges ár és a közvetítés megszűnése így Ukrajna politikai függetlenedését eredményezheti. Ez pedig nem Moszkva jóakaratának köszönhető, hanem annak, hogy a 2006- os orosz- ukrán gázháború után az orosz gázipari vállalat, a Gazprom számára is világossá vált, hogy Ukrajna kockázatot jelent a gázszállítás biztonságára, ha továbbra is megmarad tranzitszereplőnek (Ukrajnán keresztül szállítja Oroszország az európai földgázexport 85 %- át). A Gazprom ugyanis ennek a tranzitszerepnek a veszteségessége miatt kénytelen volt üzleti stratégiát váltani és most már minden felvásárlónak, így a tranzitszereplőknek is csak egységes európai áron hajlandó eladni. Itt fedezhetjük fel azt a bizarr kölcsönös függőséget, ami jellemzi Oroszország és Ukrajna viszonyát. Míg Ukrajna érdeke az európai integráció, nem szeretne megválni tranzitszerepétől, addig Oroszország hajlandó a szomszéd energetikai ellenőrzéséről lemondani, ennek ellenére a hagyományos orosz biztonságpolitikai felfogásnak megfelelően szüksége van az ukrán államra, mint ütközőzónára, ezért fogja körömszakadtáig ellenezni az egykori testvérállam csatlakozását a NATO-hoz.
Oroszország mostani gyeplőlazítása a közel-külföld államain, vagyis a FÁK országokon ugyanis azt jelzi, hogy a messzebbre kiterjesztett érdekeltségekre koncentrál. A Gazprom a világ legnagyobb energetikai nagyvállalata szeretne lenni, ezt jelzik a földgáz exportálási lehetőségek keresési kísérletei Ázsiába és Amerikába. Kínába és Japánba a Szahalin- projekt keretében szeretnének földgázt szállítani, míg az Egyesült Államokba Alaszkán keresztül Chicago -ig építenének vezetéket. A FÁK országok ezért tesznek egyre hosszabb kirándulásokat Európába: lásd Fehéroroszország és Ukrajna esetét. Ellenben most erőt érezve magában az orosz külpolitika keményebben lép fel bizonyos területeken, amelyek már túl messze kerültek tőle, mint tette ezt Grúzia esetében is. Az ezzel járó veszélyek azonban megmutatják, hogy a birodalmak olyanok, mint a dinoszauruszok, nem tanulnak semmit sem. Mert innentől kezdve biztonságpolitikai kihívást jelent mindenki számára az eddig FÁK térséget felügyelő orosz állam. Fennálló veszély azért, mert az orosz nagyvállalatok külföldi érdekeltségein keresztül jelen van szinte mindenhol az orosz állam. Az állami irányítás további nagy koncentrációja az orosz nagyvállalatokban ugyanis ezt eredményezte. Ezáltal pedig nemcsak másokra, de magára nézve is veszélyt jelenthet, mert ez a hierarchikus struktúra- ami még Putyin elnöksége alatt jött létre az orosz politikai és gazdasági elit még szorosabb összefonódásával- rendkívül törékeny.
Mindezen problémák pedig hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az energiabiztonság globális helyzete instabillá váljon. Főleg azért is, mert a tranzitszerep sérülékenysége megmutatta az energiabiztonság sérülékenységét is. Bebizonyosodott az ukrán-orosz gázháborúban, hogy az eddig kétszereplősnek tartott (kitermelő és importáló) kereskedelmi rendszer biztonságát egy harmadik szereplő is jelentősen tudja befolyásolni. Ezt pedig azóta nemcsak Európa próbálja kerülni diverzifikálással (vagyis máshonnan is próbál földgázt importálni új vezetéktervekkel), hanem Oroszország is a szállítás biztonsága érdekében (Kína, Japán, Egyesült Államok felé).
Ezen kérdések lesznek terítéken ezen túl is aktuális események tükreként. Jó étvágyat hozzá!
