Macedónia, Szkopje: a Bizottság találkozót szervezett helyi civil szervezetek képviselőivel. Cél: az IPA nemzeti programjában a 2011-es évre vonatkozóan megvalósuló programok prezentációja, ezzel kapcsolatban a civil szervezetek véleményének meghallgatása. Az elfogadásra kerülő programok 2013-ban valósulhatnak meg.

A találkozóról szóló levelet az érintettek ezen a héten hétfőn, három nappal a találkozó előtt kapták meg. Ehhez képest a Bizottság részéről az első kritika a civil szervezetek alacsony részvételi hajlandóságát érintette. A fő témák a civil szervezetek részvétele a politikai tervezési folyamatban (policy-making), ezek anyagi függetlenségének megteremtése és a kisebbségi jogok garantálása voltak.

Július 1-jével Belgium veszi át fél évre az Európai Tanácsi elnökségi stafétabotot Spanyolországtól. Friss kormányválság, választások és az újonnan felálló kormány után mit lehet várni a következő hat hónaptól? Szerintem nem sokat.

Vessünk egy pillantást a beharangozott program főbb elemeire:

Házunk tája

• szeretettel ajánljuk egyik szakirányos társunk blogját: http://slovakinsight.blog.hu
• Végh Zsuzsanna gyorselemzése Ukrajnáról

Magyarország

• Öt évvel ezelőtti állapotok a Magyar Honvédségen belül (via Wagner Péter)
• a Korkep.sk a felvidéki magyar érdekképviseletről
• Essőssy Zsombor (MAPI Rt.) a pályázati rendszer átalakításáról (via Euractiv.hu)
• Budapest Ankara csatlakozása mellett
• Biztosok a városok következő pénzügyi ciklusbeli támogatása mellett
• Az Euractiv.hu a költségvetési vitáról
• Lesz Tom Lantos Intézet

Az eddig megjelent, Lengyelországot kisebb-nagyobb mértékben érintő bejegyzésekben többször tettem utalásokat a lengyel kül-, EU- és Európa-politikára, viszont részletekbe eddig nem mentem bele. Ez a bejegyzés ezt a hiányosságot igyekszik pótolni.

A lengyel külpolitikai gondolkodásra való rátérés előtt azonban egy elsősorban politikai filozófiai kitérőt kell tennünk. Azt az időszakot, amit Európában a felvilágosodás alakított, a lengyelek önálló állam nélkül élték meg, s ez a több, mint 150 évig tartó állapot alaposan rányomta a bélyegét az 1918-ban újra létrejövő ország világképére, politikai gondolkodására és külpolitikájára. A XX. század kezdetén volt ugyanis csak arra lehetőség, hogy az államisággal kéz a kézben járó, a lengyel „politikai nemzet”-fogalom körüli viták a társadalomban végbemenjenek. Ezt a Roman Dmowski és Józef Piłsudski közötti vita írja le leginkább.

Először azon döbbentem meg, hogy már jó másfél éve volt, hogy utoljára Boszniáról írtam erre a blogra. Rögtön azután pedig azon, hogy mennyire kevéssé változott a helyzet azóta: Bosznia még mindig bajban van, az EU még mindig nem találta fel a spanyolviaszt, és ez az egész kérdés még mindig nem túl sok embert érdekel. Sebaj, én azért továbbra is ezzel foglalkozom, sőt mi több, most rövidke sorozatot indítok a kérdéskörről. Nagyjából 5-6 részesre tervezem, szeretnék helyzetképet adni arról, hogy hol áll Bosznia a Demokratizálódás Rögös Útján (DRÚ), és hogyan próbál ehhez asszisztálni a mi drága Európai Uniónk (mert azért próbálkozik, ezt aláírom).

Első körben tehát helyzetképet kellene adni. Helyzetképnek hívom, pedig alapvetően egy dinamikus valamiről van szó, és figyelembe kell venni persze, hogy ami ma van, arra nem kis hatással van a történelem. Tehát előre is bocsánat, de muszáj egy kis alapot adni a sorozat következő részeinek, úgyhogy ma történelmi áttekintés lesz. Ehhez még annyit szeretnék előrebocsátani, hogy az egész sorozatban nem nagyon lesz háború, viszont lesz intézményrendszer, alkotmány és pártrendszer, meg ezek változásai – a történelmi áttekintés során is ezeken lesz a hangsúly, de azért foglalkozunk egy kicsit azzal is, hogy kik élnek Boszniában. Továbbá, sajnos terepmunkát nem tudtam végezni ezzel az egész demokratizációs-európaizációs kérdéssel kapcsolatban Boszniában, így aztán a – szerintem – legérdekesebb rész, a lakosság véleménye, adat híján kimarad ebből az elemzésből.

Magyarország

• Árvíz: milliárdos kárenyhítés az EU-tól (+ szerkesztői kommentár)
• Glattfelder: Földvásárlási tilalom, akár Brüsszellel szemben is

EU

• Nem sikerült találkozót összehozni a Külügyi Szolgálatról
• EU: Demokrácia van-e még Ukrajnában?

Miközben Thomas Jefferson még írhatta külügyminiszterének, hogy “a spanyol nagykövetről két éve nem hallottunk semmit. Ha idén sem hallunk róla, küldjünk neki egy levelet,” a 21. század küszöbén elképzelhetetlen ez a kommunikációs „sebesség” a nemzetközi porond szereplői között. A kommunikációs technológia a Bécsi Kongresszus korában kikristályosodott diplomáciai praxisokat fokozatosan változtatta át, kezdve a távíró feltalálásával, melynek jelentőségére már Lord Palmerston is felhívta a figyelmet – szerinte a távíró a „diplomácia végét” jelenti. És abban a minőségben, ahogy a személyközi kommunikáció, mediáció és vitavezetés fokozatosan visszaszorult a telekommunikáció által, ahogy az üzenetküldési sebesség felgyorsult és a kapcsolatok ápolása új szintre helyeződött, igaza volt. Mindenesetre, ő valószínűleg elképzelni sem tudta, hogy a televízió vagy az internet milyen mértékben képes átalakítani a társadalmi kommunikáció működését és különösen a nyilvános diplomáciát (public diplomacy).

A Központi Választási Bizottság szerint a részvételi arány 58,83%-ra tehető a hétvégi szlovákiai parlamenti választásokon. Az eredmények igencsak kecsegtetőek a jobbközép pártok – SDKÚ-DS (15,42%), SaS (12,14%), KDH (8,52%), Most-Híd (8,12%) – számára annak ellenére, hogy a Fico Smer-SD pártja 34,79%-kal a választások abszolút győztese. A kérdés az, hogy vajon ez a magas fölény mire lesz elég. Ugyanis Slota SNS pártjának 5,07%-a nem elég ahhoz, hogy Fico kormányt alakítson. A mandátumok megoszlása a két lehetséges koalíció között a következő: