Skip to content


A szlovák nyelvtörvény az Európai Unió jogának és a nemzetközi jognak tükrében - I. rész

szucs.adam
• 2009.11.09. 14:00

Mától kezdve három kezdve három héten át hétfőnként részekben fogom feltenni a szlovák nyelvtörvény közösségi és nemzetközi jogi vonatkozású elemzését. Úgy gondolom, hogy az adott témában nehéz lenne kimerítő és minden leheteséges vonatkozásra kitérő munkát alkotni, így jelen dolgozat is csupán példálózó jellegű. 
 
Az első rész az általános bevezető fejezetből és a közösségi jogra vonatkozó bevezetésből áll. Második részben a közösségi jogi elemzés olvasható és a harmadik rész veszi át nemzetközi jogi vonatkozású elemeket.
 
A Magyar Köztársaság bel- és külpolitikájának – érthető történelmi okokból – régóta meghatározó eleme a szomszédos országokkal való kapcsolattartás, különösen azon országok irányában, ahol nagyobb számú magyar kisebbség él. A térség országainak - 1990-es évek elején bekövetkező – demokratizálódása után, a magyar kisebbséget időnként ugyan érték atrocitások – példának okáért a vajdasági magyarverések –, de a Ceauşescu-rezsim bukása óta nem volt példa arra, hogy valamely környező államban a magyar kisebbséget olyan szervezett jogfosztás érje, amely mögött az adott ország vezetői, adott esetben kormánya álljon.
Ezért különösen érdekes a dolgozat témájának hátterét adó magyar-szlovák konfliktus, amely az elmúlt egy-két évben tisztán politikai érdekek mentén meglehetősen eldurvult. És ez a fajta szembenállás elérte azt a szintet, hogy jogilag is értékelhető magatartásokat tanúsítanak a felek, például a dunaszerdahelyi szurkolóverés, a Sólyom-ügy vagy a jelen dolgozat problémája, a szlovák nyelvtörvény.
 
Dolgozatomban, hogy megmaradjak a cím által kijelölt téma keretein belül, két szempontból kívánom bemutatni és elemezni a törvényt, egyrészt az acquis communataire, azonbelül is főként a másodlagos jogforrások alapján; másrészt a Szlovák Köztársaság egyéb, nemzetközi jogi kötelezettségein keresztül. Úgy gondolom, hogy egy európai uniós állam részéről ez az a két nagy kötelezettség-kategória, amelyen keresztül vizsgálni lehet egy ilyen antidiszkriminációs, kisebbség-védelmi problémát.
 
 
A Szlovák Köztársaság törvényalkotó hatalma, a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa, 2009. június 30-án fogadta el a Szlovák Köztársaság államnyelvéről szóló T.t. 270/1995 számú – 1995. november 15-én elfogadott – törvény (továbbiakban: Nyelvtörvény) módosítását.
 
Ezen általános bevezetésben azt a problematikát szeretném bemutatni, amely abból a feltételből ered, hogy a szlovák nyelvtörvény csupán azon települések esetében engedélyez kisebbségi nyelvhasználatot a közigazgatásban, ahol a kisebbségi lakosság aránya meghaladja a 20%-ot. E rendelkezés lehetséges, hogy ésszerű és alkalmazható volt 10-15 évvel ezelőtt, de a kisebbség fogyásának természetes tendenciájából adódik, hogy manapság már erősen megkérdőjelezhető ezen megszorítás.
 
Ezzel megegyező állásponton volt a Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amikor 2007. február 21-én kelt ajánlásában a következőket írja a szlovák kormánynak: „A Miniszteri Bizottság (…) javasolja,  hogy  a  szlovák  hatóságok  vegyék figyelembe  a  Szakértői Bizottság  valamennyi megállapítását,  továbbá  fordítsanak  kiemelt figyelmet arra, hogy: a  charta  megerősítése  alkalmával  Szlovákia által  vállalt  kötelezettségeknek megfelelően fejlesszék  tovább  és  egészítsék  ki  a  jogszabályi környezetet, és különösen: vizsgálják  felül  azt  a  követelményt,  hogy a regionális  vagy  kisebbségi nyelvek  beszélőinek egy település lakosságának legalább 20%-át kell képviselniük  ahhoz, hogy  a  közigazgatás  terén vállalt kötelezettségek érvényesüljenek; vizsgálják  felül  a regionális  vagy kisebbségi nyelvek használatát érintő, az államnyelvről szóló törvény rendelkezéseiből eredő korlátozásokat” (A Miniszteri Bizottság CM/RecChL(2007)1 sz. ajánlása a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai chartájának szlovákiai alkalmazásáról).
Láthatjuk, hogy a szlovák államnyelvet szabályozó, illetve kisebbségi nyelvhasználatot szabályozó jogszabály, már a 2009-es – a kisebbségek számára egyértelműen megszorításokat hozó – módosítását megelőzően is aggályosnak volt tekinthető, ahogy ezt a bizottság ajánlása is kiemeli.
 
A 20%-os szabály mindennapi életben való alkalmatlanságára szeretnék rávilágítani a következő, világhálóról idézett, felvidéki magyar tollából származó részlettel. 
„A törvény ugye a közlekedésre, és ezáltal mondjuk a buszsofőrökre is vonatkozik, és vegyük, hogy ebben az esetben is érvényes a 20%-os küszöbérték....Utazok a buszon, és még mielőtt valamit megkérdeznék a sofőrtől nem árt valahogyan tájékozódnom arról, hogy az adott településen (Amin éppen áthaladunk) a magyar nemzetiségűek aránya el e éri a 20%-ot...”
(http://felvideki-magyarok.blog.hu)
 
Ehhez kapcsolódva jegyezném meg, hogy a mai helyzetben lényegében csak a kistelepüléseken, aprófalvakban tapasztalható az, hogy 20% felett van a magyarság aránya, az egyik legnagyobb számú magyar kisebbséggel rendelkező nagyvárosban, Kassán is csupán 3,8% a magyarság aránya.
 
A bevezető, általános gondolatok zárásaként szeretnék megemlíteni egy másik olyan rendelkezést a törvényből, amely kétségeket ébreszthet a semleges törvényalkotói akarat felől. A nyelvtörvény több helyen hivatkozik ún. „alapvető érthetőség követelményére”, amellyel kapcsolatban expressis verbis nyilatkozza a törvény (3.§ (5)), hogy külön kategóriaként kezeli a cseh nyelvet, amely ugyan nem megegyező az államnyelvvel, de nem „taszítja le” a kisebbségi nyelvek közé, hiszen a közigazgatásban – írásban és szóban – hivatalosan használható nyelvvé teszi, annak ellenére, hogy jogilag kizárólag a kisebbségi nyelvekkel egysorban lehetne értelmezni. Ezen ellentmondásos jelenséget a közvetett diszkrimináció kifejtésénél részletesen is tárgyalom.
 
A közösségi jog szempontjából történő vizsgálatnál egy vonatkozó irányelv rendelkezéseivel vetem össze a Nyelvtörvényt. A Szlovák Köztársaság 2004. május 1-je óta az Európai Unió teljes jogú tagállama, így irányában kötelező erővel bír a Tanács – 2000. június 29-én elfogadott – 2000/43/EK irányelve, a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról.
Az irányelv preambulumában kifejti a kisebbségi jogokhoz fűződő alapelveket, amelyek minden tagállamra, sőt minden civilizált nemzetre nézve abszolút követelmények, ezektől való eltérés csak rendkívüli, alapos indokkal bíró esetben lehetséges; bizonyos vonatkozásokban még ekkor sem. „A törvény előtti egyenlőséghez és a megkülönböztetéssel szembeni védelemhez való jog minden ember számára egyetemes emberi jog, amelyet elismer az emberi jogok egyetemes nyilatkozata” (2000/43/EK irányelv, Preambulum 3.pont). Megjegyzendő, hogy hasonló rendelkezéseket fogalmaz meg az Európai Unió alapító szerződése is: „Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok - ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait - tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban.” (Az Európai Unióról szóló Szerződés 2. cikk) valamint „Az Unió tiszteletben tartja saját kulturális és nyelvi sokféleségét, továbbá biztosítja Európa kulturális örökségének megőrzését és további gyarapítását.” (Az Európai Unióról szóló Szerződés 3. cikk (3) bekezdés).
   
Ezen rendelkezésekkel ellentétes – mint már a bevezetésben is említettem – a Nyelvtörvény és a nemzetiségi kisebbségek nyelveinek használatáról szóló T.t. 184/999. számú törvény 2.§ (2) bekezdés azon intézkedése, hogy felállítja a kisebbségi nyelvhasználat feltételéül a kisebbség adott településen való legalább 20%-os lakosságarányát. A Nyelvtörvény azzal, hogy több helyen hivatkozik arra, hogy kisebbségi nyelvhasználatot olyan településeken engedélyez csupán, „ahol a hivatalos érintkezéskor külön jogszabály szerint használják a nemzeti kisebbség nyelvét” (Nyelvtörvény 8.§ (4) bekezdés) egyértelműen kizárja a magyar kisebbség túlnyomó részének az anyanyelv használatához való jogát. 2009-ben a Szlovák Köztársaság területén alig 400 olyan településről beszélhetünk, ahol a magyar lakosság aránya eléri a 20%-ot. Ezen 400 település között mindösszesen 14 város kap helyet, amelyek csupán kisvárosoknak minősülnek – ahogy ezt fentebb már megemlítettem, egy Kassa méretű középes városban ez a magyarság-arány ma már elképzelhetetlen, hasonlóan bármely másik kisebbséghez Szlovákiában. Így láthatjuk, hogy ugyan első ránézésre a 400 település soknak tűnik, valójában ezek nem képezik a magyar kisebbség többségét. Minden más magyar nemzetiségű szlovák állampolgár – élesen megkülönböztetve minden szlovák nemzetiségű állampolgár-társától – nem használhatja anyanyelvét a mindennapokban.
 
 
Folytatás jövő héten a közösségi jogi elemzéssel...

Címkék: eu szlovákia európai unió nemzetközi jog felvidék emberi jogok nyelvtörvény

A bejegyzés trackback címe:

https://fpa-mcc.blog.hu/api/trackback/id/tr261512517

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.