Skip to content


Gondolatok Gibraltár jelenlegi státusza kapcsán – 1.

nick grabowski
• 2010.05.26. 08:30

Az utóbbi években nemcsak Európa keleti(bb) felén hangzottak el időről-időre a (nemzeti) önrendelkezést, területi autonómiát és/vagy teljes függetlenséget követelő hangok, hanem Nyugat-Európában is. Annak ellenére, hogy a dekolonizáció az 1960-as évektől folyamatosan végbement az Afrikai-kontinensen, a nyugat-európai gyarmatosító államok nem „lélegezhettek” fel: problémák, megoldatlan kérdések maradtak Európában is bőven, melyek egy része az önrendelkezési joggal és az autonómiatörekvésekkel volt kapcsolatos. Ebbe a sorba szervesen beletartozik Gibraltár kérdése is. Az alábbi gondolatokat Kovács Barnabás 2009 tavaszán, a Külügyi Szemlében megjelent cikkének [pdf] kiegészítéseként szánom, elsősorban két ok miatt: Gibraltár és az önrendelkezési jog releváns értelmezéséhez olyan jogi háttértudás szükséges, mellyel e cikk írója nem rendelkezik; illetve a Kovács által tárgyalt jogi háttér nagy részét én csak ismételni tudnám, s ettől eltekintenék.

Az autonómiával és önrendelkezési joggal kapcsolatos elméletek közös pontja, hogy a sikeres nyugat-európai autonómia-törekvések mögött vagy erőszak állt, vagy az autonómiát elérni akaró kisebbség/csoport folyamatosan egyrészt politikai képviselettel rendelkezett, illetve a politikai, etnikai többséget alkotók készek voltak a kisebbségek által követelt intézkedéseket meghozni. Ebből a szempontból a gibraltári helyzetet meghatározó állami szereplők közül mind Spanyolország, mind Nagy-Britannia speciális helyzetben van.
 
Az 1960-as években Nagy-Britannia elvesztette gyarmatai nagy többségét, tengerentúli területeit a Brit Nemzetközösségben megmaradt államokon kívül csak Hong Kong és pár, az Atlanti-óceánon lévő, stratégiai fontosságú sziget alkotta. A folyamatosan fogyó birodalom minden egyes olyan, stratégiai fontossággal bíró terület megtartására törekedett, mely legalábbis a nagyhatalmi státusz látszatának a fenntartását volt hivatott demonstrálni. A birodalom korábbi kialakulásának és terjeszkedésének tapasztalatait jól beépítette politikájába: több joggal, viszonylagos önállósággal rendelkező terület a Brit-szigeteken kívül csak akkor alakulhatott ki, ha fegyverrel szállt szembe a központi hatalommal. A brit külpolitikára NATO-tagként és az Egyesült Államok utáni második legnagyobb katonai és tengeri potenciállal rendelkező államként feladat hárult: a NATO egyik központi hidegháborús stratégiai eleme volt a szovjet erők melegvizű tengeri/óceáni kijárathoz való jutásának meggátolása. Ennek a stratégiának elemeként léptették be Törökországot a szervezetbe 1952-ben, s ennek a stratégiának volt fontos eleme például az Indiai-óceánra kivezető öblök védelme, s olyan szorosokéi is, mint amilyen a Gibraltári-szoros. (A katonai erősorrendben Törökország 1952-es belépése változást jelentett. Ankara a második legnagyobb hadsereget biztosította a NATO számára.) Fontos megemlíteni, hogy a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitását követően az Európába irányuló tengeri kereskedelem nagy része is a Földközi-tengeren keresztül zajlott (ez a helyzet a mai napig fennáll). A brit birodalomnak ebben a helyzetben egyáltalán nem állt érdekében Gibraltár a Nemzetközösségen belüli státuszának megváltoztatása. Változás a helyzetben csak akkor következett be, amikor a Franco vezette Spanyolországnak az ENSZ Közgyűlésén keresztül sikerült nyomást gyakorolnia a britekre (Kovács 2009, 168.). Az egy év alatt tető alá hozott alkotmány a terület kapcsán a két állam közötti diplomáciai konfliktus kisebbfajta elmérgesedésének kezdetét jelentette.
1973-ban a helyzet megváltozott: Nagy-Britannia, bekerülvén az Európai Közösségekbe, más tárgyalási pozíciókkal rendelkezett: annak érdekében, hogy Spanyolország kitörjön relatív külpolitikai elszigeteltségéből, hosszabb távon valamelyest engednie kellett álláspontjából. Franco 1975-ben bekövetkezett halála rövid távú megoldást jelentett: az 1980-as évek közepétől a felek újból tárgyalóasztalhoz ültek, bár nem tűnt úgy, hogy hamarosan megoldás fog születni. 1986 óra az EK-n belül szokásos kétoldalú tárgyalásokon keresztül próbálták a „gyarmat” státuszát rendezni, sikertelenül.
 
A népszavazások és a közvélemény kérdése
2009-ig a gibraltári lakosság többször nyilvánította ki akaratát arra vonatkozóan, hogy a továbbiakban is az Egyesült Királyság része kíván maradni, legutóbb 2002 szeptemberében. Az eredmény (majdnem 99% szavazott a jelenlegi helyzet fenntartása mellett) egyértelműen azt mutatja, a lakosság teljesen elégedett az addig megszerzett jogokkal (melyek azóta bővültek) és a helyzettel. Tekintve, hogy a 2006-os alkotmány Gibraltár számára biztosítja az önrendelkezési jogot, az aktus hosszú időre konzerválhatja a jelenlegi helyzetet. Az idő múlásával a spanyol közvélemény is másként viszonyult a „Szikla” problémájához: a La Vanguardia napilap 2002 tavaszán folytatott közvélemény-kutatásán a megkérdezettek 42%-a szavazott arra, hogy a Gibraltáron élőknek maguknak kell dönteniük saját sorsukról (ld itt)– ugyanez az arány a brit megkérdezetteknél 79% volt.
 
A 2006-os alkotmány
A 2007. január 2-án hatályba lépett alkotmány értelmében megtörtént az önálló gibraltári parlament felállítása. Az elmúlt években a mintegy 25000 ember érdekeit képviselő testület (a kormányzó jogköre formális) olyan kérdéseket vitt esetenként az Európai Bíróság és a Tanács elébe, melyek a helyiek számára nagy jelentőséggel bírnak, s melyek képviseletére eddig nem volt lehetőség. Az elővezetett ügyek Nagy-Britannia támogatását bírják, s egyfelől környezetvédelmi kérdéseket tárgyalnak, másfelől bel- és igazságügyi témában igényelnek együttműködést a megfelelő spanyol szervekkel. 2009 májusában Gibraltár az Európai Bíróság elé vitt egy kérelmet, melyben az Európai Tanács gibraltári vizeket érintő határozatának megsemmisítését kéri: a felperes álláspontja szerint a Földközi-tengeren kijelölt Estrecho oriental megnevezésű természetvédelmi terület magában foglal mind gibraltári, mind nemzetközi vizeket. (T-176/09-es ügy [pdf])
 
Körülbelül negyven év alatt a brit diplomácia Gibraltár kapcsán abszolút sikertörténetet jegyezhet fel: bár az ENSZ-közgyűlés felhatalmazást adott Spanyolország területi integritásának visszaállítására, nemcsak hogy megtartotta a területet, hanem egy olyan helyzetet teremtett (vagy teremtetett a helyiekkel) az alkotmány 2006-os létrejöttével, ahonnan már nincs visszaút: olyan beágyazott helyzet, lock-in jött létre, mely bőven alapot képezhet más tengerentúli brit területek státuszának megváltozásához is. Idézve a Foreign Affairs Committe hetedik (2007/2008-as) jelentéséből:
 
New constitutions came into force in the Turks and Caicos Islands and Gibraltar in 2006 and in the British Virgin Islands in 2007. While there has been progress in negotiations with most other Territories, nine years on from the White paper the Government encourages Territories to move the process forward.
 
We conclude that Gibraltar’s presence on the UN list of Non-Self-Governing Territories is an anachronism. We recommend that the Government continues to make representations to the UN about delisting the Territory and that it makes clear that it is only sending the UN progress reports on Gibraltar because it is obliged to do so.
(Seventh Report of the Foreign Affairs Committee Session 2007-08 Overseas Territories, 4.,6.)
 
Az alkotmány Gibraltárt korlátozott külpolitikai jogkörrel ruházta fel, így ellentétben a hatodikkal, a hetedik jelentés Gibraltárral kapcsolatban nem említi Spanyolországot, a két fél közötti viszonyt teljes mértékben rájuk bízva.
Kérdés azonban, hogy az alkotmányozási folyamat véget érhet-e teljes függetlenséggel, s ha igen: mikor?
 
A 2006-ban Spanyolország és Nagy-Britannia között megkötött córdobai szerződés olyan pontokat is tartalmazott, melyek célja a Gibraltáron lakók mindennapi életének megkönnyítése volt (roaming engedélyezése, határátlépés megkönnyítése). Emellett a szerződés értelmében 2009-es határidővel megtörténik a gibraltári repülőtér bővítése, illetve
 
co-operation between the port authorities of the Bay in relation to their operations, and in continuing to explore possibilities for collaboration in fields of common interest, would be welcomed and encouraged.
(Seventh Report of the Foreign Affairs Committee Session 2007-08 Overseas Territories, 118.)
 
A háromoldalú tárgyalások eredményeként a 2007 novemberében lezajlott miniszteri szintű találkozókon meghatározott hat fő együttműködési területen (környezetvédelem és hajózásbiztonság, oktatás, pénzügyek, rendészeti, igazságügyi és vámügyi együttműködés) belül szorosabb együttműködésre került sor. Ennek eredményeként jött létre 2009 első felében a Cervantes Intézet Gibraltárban, mely a spanyol diplomáciai jelenlétet is biztosítja. [pdf]
 
A repülőtér bővítése sajnos nem jelentette azt, hogy Spanyolországból a „Szikla” elérése egyszerűbbé vált: jelenleg Spanyolországon belül pusztán Barcelonából indulnak járatok Gibraltárra, s azokat sem az Iberia Airlines üzemelteti, mely gazdaságossági okokra hivatkozva 2008-ban megszüntette gibraltári járatát. A problémát ab ovo határozza meg az, hogy míg Spanyolország része a schengeni övezetnek, Nagy-Britannia (és így Gibraltár) nem. Szigorúan turista- és munkavállalási szempontból ez kényelmes helyzet, hiszen a kilencvennapos tartózkodás újbóli megkezdéséhez elég rövid időre Gibraltárba átmenni. A létező határellenőrzési gyakorlat alapján elmondhatjuk, hogy a gibraltári lakosok hasonló elbírálás alá esnek, mint a schengeni övezetből jövő EU-állampolgárok (vö. Seventh Report of the Foreign Affairs Committee Session 2007-08 Overseas Territories, 123.)
 
Az elmúlt években a következőképpen alakult a határátlépések és a „Szikla” szállodáiban eltöltött vendégéjszakák száma: Gibraltár több mint 70000 szállodai éjszakát regisztrálhatott 2008-ban, az alkalmanként átlagosan eltöltött éjszakák száma körülbelül három volt, melyet általában kétfős családok töltöttek el, akik turistaként általában közúton érkeztek a területre. A tavalyi évben a családi látogatások száma is jelentős volt. A közúton munkavégzési szándékkal a határt átlépő személyek 2008-ban körülbelül kétmillió alkalommal utaztak Spanyolország és Gibraltár között.

 

A turizmus szempontjából a terület még mindig jelentős, s munkaerő-vonzalmi szempontból is az: a forgalmi adatokból levezetve elmondhatjuk, hogy Gibraltár körülbelül huszonötezer fős népessége mellett a lakosság körülbelül egy nyolcadát kitevő vendégmunkásság dolgozik. A területben ezek alapján van gazdasági potenciál, mely az elkövetkező években is fennmaradhat.

 
A harmadik miniszteri találkozó és következményei
2009 júliusának legvégén megtartották a harmadik miniszteri szintű háromoldalú tárgyalásokat, mely a 2010-ben esedékes soron következő tárgyalásokig fogadott el menetrendet Gibraltár sorsáról. A tárgyalások a korábban említett hat fő területet megerősítették, illetve az eddigiekhez képest pluszként, külön kiemelésre kerültek a vízumkiadással kapcsolatos rendelkezések. A főbb pontok az alábbiak szerint alakultak:
  • környezetvédelmi területen a hulladék-kezeléssel és tengeri/víz alatti, szárazföldi és légi szennyezés közös kezelésével kapcsolatban született szándéknyilatkozat, továbbá a felek a területet érintő környezeti balesetek megakadályozásának közös felelősségét hangsúlyozták;
  • pénzügyi szolgáltatások és adózás: többek között rendszeres találkozók szervezése a két oldal vám- és pénzügyőri hatóságai között, a kettős adóztatás okozta problémák felszámolása, terrorizmus gyanúja esetén információ-átadás megkönnyítése szerepel a kitűzött célok között;
  • rendészeti, igazságügyi és vámügyi együttműködés: hosszabb távon közös bűnügyi nyilvántartás létrehozásának elősegítése, rendőrségi adatok biztosításának megkönnyítése egymás számára (az ún. Prüm-szerződéssel egybefüggően), az eddigi mechanizmusok felülvizsgálata és esetlegesen újak kialakítása az internetes bűnözés, gyermekpornográfia, szervezett bűnözés, embercsempészet és illegális migráció elleni sikeres harc érdekében, az európai elfogatóparancs gyakorlatba történő átültetése és a kiadatás körüli problémák megoldása;
  • oktatás: kétnyelvűség támogatása, kulturális kapcsolatok erősítése Gibraltár és Spanyolország között, gibraltári részről pénzügyi támogatás biztosítása gibraltári diákoknak spanyolországi tanulmányaikhoz, a felállított Cervantes Intézet potenciáljának kihasználása;
  • hajózásbiztonság és tengeri kommunikáció (a környezetvédelmi fejezetben tárgyaltakon kívül): biztonsági tanúsítványok követelése az 500 bruttó regiszter tonnát meghaladó kereskedelmi, és a nemzetközi utasszállítást lebonyolító hajók részéről, kereskedelmi kapcsolatok kialakításának elősegítése spanyol kikötők és Gibraltár között,
  • vízumkiadással kapcsolatos rendelkezések: vízumkiadás megkönnyítése azon marokkói állampolgárok számára, akik hazautazásukat spanyol felségterületen valósítják meg, határátlépés megkönnyítése a vízummal rendelkezők számára. [pdf]
 
Mindegyik megemlített területen a hatékony együttműködés egyrészt információ-cserével – szükség és igény esetén közös kézikönyvek, dokumentumok és űrlapok elkészítésével és standardizálásával –, másrészt a terület kezeléséért felelős hatóságok közötti szoros együttműködéssel valósítható meg. Kulcskérdés olyan kommunikációs eljárási rendek kialakítása, melyek gördülékenyebbé teszik az együttműködést, illetve amennyiben az releváns, európai uniós szintre kellene emelni az együttműködési kereteket.
 

Hosszú út vezetett odáig, míg a 2006-os alkotmány értelmében Gibraltár státuszában változás következett be. Az a folyamat, mely értelmében egy terület fokozatosan önállóságra tesz szert az anyaországtól, nem egyedülálló Európában, bár nem is gyakori. Az elmúlt négy-öt év önállósodási kísérletei között van olyan (siker)történet, mely esetlegesen felerősíthette más régiókban is a minél nagyobb fokú önállóság elérését célul kitűző törekvéseket. Koszovó példája után nem sokkal az 1970-es évektől kezdve speciálisan kezelt Grönlandon történtek változások, melyek a teljes függetlenséget tekintik végcélnak. Meglepetés lehet, hogy az anyaország, Dánia jelen álláspont szerint nem nagyon gördít akadályt a törekvés elé. A Gibraltár és Grönland közötti párhuzam alapja az lehet, hogy mindkét terület geopolitikailag hatalmas fontossággal bír: Grönland akkor értékelődött fel, mikor a globális felmelegedés hatására olvadni kezdő Északi-sark körül mozgolódás indult meg az esetlegesen kiolvadó szénhidrogén-lelőhelyek feletti ellenőrzés megszerzése érdekében.

(Folyt. köv.)

Címkék: nemzetközi jog gibraltár

A bejegyzés trackback címe:

https://fpa-mcc.blog.hu/api/trackback/id/tr592031484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.