A napokban Orbán Viktor tusnádfürdői részvétele és az ott Traian Băsescuval folytatott találkozója kapcsán megint felmerült a Duna-stratégia témája, mint közös, közép-európai kezdeményezés. Minden valószínűség szerint a Stratégia lesz a következő évi magyar Tanácsi elnökségi program nemzeti eleme, így mindenképpen érdemes azt megvizsgálni közelebbről. Most az általános bemutatás következik.
2009 júniusában az EU Tanácsa olyan döntést hozott, melynek értelmében megkezdték az EU második, úgynevezett makrorégiós stratégiájának, a Duna-stratégiának (DS) a létrehozását. Az első makrorégiós, a Balti-tengeri stratégia megszületésének első lépéseihez hasonlóan, a Bizottság felkérte a tagállamokat, hogy segítsenek a DS létrehozásában. Június 6-án az Ulmi Nyilatkozatban tagállamok egy csoportja, Baden-Württenberg, Bajorország, Horvátország, Szerbia és Bécs városának képviselői már körvonalazták a stratégia tervezett célját és elemeit. (Magyarországot Balázs Péter képviselte.) Ezek:
- együttműködés környezetvédelmi és természetvédelmi kérdésekben;
- gazdasági-társadalmi kérdésekben való együttműködés: KKV-k együttműködésének, határon átnyúló együttműködések és a a résztvevők közötti bilaterális kapcsolatok fejlesztése;
- a térség közlekedési hálózatának feljesztése.
A nyilatkozatból kiolvasható, hogy a DS létrehozásakor a kívánatos cél a következő volt:
- az EU büdzséjéből „dedikált” pénzügyi keretet nem kap,
- nincs a Stratégia létrehozásával kapcsolatban jogalkotás, illetve
- nem hoznak létre olyan új intézményt, mely a DS-hez köthető, annak céljait szolgálja.
Az ulmi csúcsot 2010 februárjában a budapesti követte, ahol az eredeti három nagy területhez kettőt csatoltak még a résztvevők: egy kulturális és egy biztonsági dimenziót, mely a magyar érdekeket is szolgálja. 2010 márciusára nyolc EU-tagállam (Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia), Horvátország, Szerbia és Ukrajna nyújtotta be a Bizottságnak a saját nemzeti stratégiájukat (ún. pozíciós papírt vagy non-papert) a DS kapcsán. Érdekes azt látni, hogy bár új pénzügyi forrást nem kapcsoltak a Stratégiához, a benyújtott anyagok alapján néhány állam feltehetően hosszabb távon azzal számol, hogy 2014 után esélyes lehet egy pénzügyi „csomag” hozzárendelése a DS-hez.
Az egyik probléma a Stratégiával kapcsolatban, hogy jelenleg teljesen egyrészt sem a résztvevő államok pontos száma, másrészt sem a nem-EU-tagállamok bevonásának módja nem biztos: vannak EU-tagállamok, melyek a lehető legalacsonyabb számon szeretnék tartani a résztvevő nem-EU-tagállamok számát (pl. Ausztria) és van olyan, aki Moldovát és Montenegrot is bevonná (Németország). A tagállamok többsége amellett foglalt állást, hogy a nem-EU-tagállamok a DS létrehozásában csak döntésárnyalói (decision-shaper) szerepet kapjanak, megemlítve emellett, hogy a Stratégia szerepet játszhat az EU további bővítésében. Hangsúlyozásra került az is, hogy a DS nem változtathatja meg az ENPI, EaP, ENP, IPA kereteit, esetleges pénzügyi donorként az Európai Beruházási Bankot és az EBRD-t jelölték meg.
A non-paperek alapján az alábbi kép rajzolódik ki a tagállami preferenciákról:
Résztvevő állam |
Fókusz jellege |
Kiemelt programok |
Ausztria |
|
|
Bulgária |
|
|
Csehország |
|
|
Magyarország |
|
|
Németország |
|
|
Románia |
|
|
Szlovákia |
|
|
Szlovénia |
|
|
Horvátország |
|
|
Szerbia |
|
|
Ukrajna |
|
|
Az országok a páneurópai közlekedési hálózat 4-es, 5-ös, 7-es és 10-es folyosóinak fejlesztését említették. A hálózat térképe itt.
A felhasznált képek forrása az Európai Bizottság honlapja.
