Skip to content


Változások útján, avagy egy válság dilemmái

youish
• 2008.10.27. 14:34

Válságról írni a válságban, erre vállalkozom e blog keretében; mai szemmel nézni a ma eseményeit, a globális pénzügyi válságot. Félreértés ne essék, itt most nem szükségeltetnek pénzügyi, tőkepiaci vagy akár banküzemtani előismeret! A komplex hitelkonstrukciók és likviditás-allokációk világából az új világrend új kihívásai, a pénzügyi biztonság és bizonytalanság, és a mindezzel szembesülő állam kérdése felé szőném gondolatmenetemet, választ keresve az általam boncolt probléma alapját jelentő kérdésre: A nemzeti kormányoknak vajon milyen szerepet kell felvállalnia a globalizált nemzetközi, éppen romjaiban heverő pénzpiacokon?

Még Adam Smith - aki jó két évszázada óva intett a politikusok „alattomos, ravasz, és természetellenes” beavatkozásától a gazdaságba -, a szigorú libertariánus is helyeselt egy korlátozott mértékű állami szabályozást. És hogy milyen területen? A bankok felügyelete felett…„Néhány egyén természetes szabadságának gyakorlását, amely az egész társadalom biztonságát veszélyezteti, minden kormány, a legtöbb szabadságot biztosító és a legdespotikusabb is, jogszabályokkal tiltja, és e tiltásra szükség is van. A tűzfalak építésének kötelezettsége, amelyekkel meggátolható a tűz terjedése, a természetes szabadság megsértése, ugyanígy a banküzem szabályozása is, amire itt javaslatot teszünk.”

Nem tanultunk a leckéből. A hatalmas méreteket öltött pénzpiacon a komplex és nem ritkán kétes banki ügyletek köttettek mindenféle korlátozás, szabályozás, központi felügyelet nélkül. A klasszikus közgazdasági bölcsesség, a nettó, hosszú távú előnyök maximalizálását háttérbe szorította az azonnali nyereségszerzés kísértése. A pénzpiac a maga lábára állt, hatalmasra nőtt és lerázta magáról az állami béklyót. Majd elég volt egyetlen gazdaság egyetlen szektorának megingása, és a szellem kiszabadult a palackból.

Ma már kétségtelen, válság van!

A pénzpiacon a folyamatosan nyilvánosságra kerülő bankcsődök, a zuhanó tőzsdeindexek, a befagyott bankközi hitelpiacok, az általános bizalmatlanság soha nem látott negatív piaci környezet teremtett pár hét leforgása alatt. Szegény embert az ág is húzza, nem csak a Wall Street-en, de már a Main Street-en is: lassan nyilvánosságra kerülnek a siralmas harmadik negyedéves adatok, a termelés leállítására kényszerült számos nagy autógyártó vállalat is, a visszafogott fogyasztás pedig alkalmazottak ezreinek elbocsátását vonja maga után.

És ahogy minden időben, most is égető szükség van egy megmentőre, egy segítő kézre. És a segítség nem késett, jött is felülről. Nem, nem egy láthatatlan kéz formájában, de állami teljes valójában, az összeomlástól megmentett bankok, több milliárdos pénzinjekciók és bankfelvásárlások formájában. A jelen válságos helyzet súlyos ítélet a liberális piacgazdaság, a laissez faire gazdaságirányítás felett. Felelőtlen és elhamarkodott kijelentés lenne azonban az önszabályozó piacgazdaság végét jósolni. A válság nem a liberális eszmék korlátaira mutat rá, sokkal inkább ezen eszmék haszonhajtó és immorális koncepciójára és ezzel egy időben egy tűzfalépítő, aktív állami szerepvállalásnak a szükségességére a monetáris és fiskális politikában.

Mégis mi ez, ha nem a globalizáció paradoxonja? Az átalakult gazdasági berendezkedés, a transznacionális vállalatok, a globalizált banki és pénzügyi műveletek eredményeként létrejött új világrendben már-már azt hihettük, ezt nem a nemzetállamok és kormányok uralják, hanem nemzetközi szervezetek, szerződések. A nemzetállamok elvesztették szuverén hatalmukat a gazdaságirányítás felett, ehelyett egy egymástól függő rendszer láncszemeiként, piaci szereplőként vannak jelen.

Mégis az elmúlt napokban, hetekben egyre nagyobb hangot kapnak azon vélekedések, hogy a kormány az egyetlen olyan intézmény, amely képes megoldani a jelen válságot. És itt nem csupán az amerikai 700 milliárd dolláros, a brit 63 milliárd fontos, vagy a német 500 milliárd eurós likviditásinjekciójára gondolok. De a brit miniszterelnök, Gordon Brown zászlóvivő szerepére, aki kormánya élén világos és ésszerű programmal készül megmenteni az összeomló pénzügyi rendszert. Miért nem sikerül mindez az önszabályozó piaci mechanizmusoknak?!

Felteszem hát ismét a kérdést: mi a szerepe az államoknak a jelen pénzügyi válságban? Egyáltalán a nemzetközi pénzpiacokon? Küzdeni, korrigálni és reformálni vagy fejet hajtva átvészelni?  Milyen biztonsági kihívásokat jelent ez az új világrend? Milyen szerepet tűzhet ki maga elé, és a jelen körülmények milyen lehetőségeket tartogatnak számára? Ezek azok a kérdésekre, melyekre választ szeretnék találni a következendő hetekben, megvizsgálva az egyes államok gazdaságpolitikai válaszlépéseit, nemzeti és nemzetközi intézkedéseket, és a piac reakcióit. Nem szeretnék ideológiák harcában elveszni, sem értékítéletet mondani a szabad piaci versenyről, a neoliberális piacgazdaságról vagy globalizációs valóságról. Célom csupán egy globális válság logikáját felfedni, megérte(t)ni, az eseményeket elhelyezni annak mind gazdasági, mind ideológiai aspektusában. Az ítélkezés jogát pedig meghagyjuk az utókornak…

Címkék: beköszöntő pénzügyi válság

A bejegyzés trackback címe:

https://fpa-mcc.blog.hu/api/trackback/id/tr9734388

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

süti beállítások módosítása