A titkos fegyver: gyerekek
E cím hallatán a történelemből már jól ismert "a gyerekek keresztes hadjárata" juthatna eszünkbe, de tekintettel arra, hogy Albánia lakossága döntően muszlim (70% muszlim, 20% ortodox keresztény, 10% római katolikus -2007), a keresztény analógia nem helyénvaló. Érdekes emellett, hogy miképp oly sok posztkommunista ország, hiába a vallásos statisztika, ha a népesség nagyrésze gyakorlatilag ateista.
Visszatérve a gyermekekhez és a címben szereplő extrapolációra, jelen írásunkban a jövendőmondók ingoványos területére barangolunk. Habár bizonyos tendenciák extrapolációja -amennyiben megalapozottan történik- nem feltétlenül félrevezető, a térség demográfiai helyzetében óvatosan kell eljárnunk. Adott ugyanis egy meglehetősen magas gyerekszám ami nem csupán a térségben, hanem egész európában is szokatlan. Erre a népességnövekedésre építjük extrapolációnkat, mely nem kevesebbet állít, mint hogy a következő évtizedeken belül a térségben jelentősen átrendeződhetnek a népességbeli viszonyok. Olyannyira, hogy némely esetben az is előfordulhat, hogy a demográfiai mutatók következtében egy többségi etnikum válik kisebbséggé egy adott régión belül. A közelmúltban ennek eklatáns példája Koszovó, ahol az elmúlt 50 év népesedésbeli viszonyai rendezték át a térség etnikai képét, mely egy de facto független állam kialakulásához vezetett.
A térség következő meglepetése véleményünk szerint Macedónia lehet, mely bár kívűlről Görögország és Bulgária szorongattatása közepette vívja a fejlődő országok mindennapos harcát a gazdasági növekedés irányába, mégis a legnagyobb kockázatot saját albán kisebbsége hordozza számára. Az előbb említett albán etnikumra jellemző szaporodási rátával szemben a macedón adat kevesebb mint feleakkora. További érdekessége a macedón társadalomnak, hogy minden harmadik tagja albán. Emellett érdemes végiggondolni, hogy a kettő nem független esemény, tudnillik, a feleakkora macedón népességnövekedésben benne van a társadalom harmadának az albán családmodellből származó járuléka, azaz a helyzet valójában sokkal rosszabb -macedón szemmel nézve.
A probléma súlyosságához az is hozzájárul, hogy Macedónia lakossága egy 2008-as becslés szerint 2.061.000. A népesség harmada albán, és a gyerekvállalási kedv az albánoknal meglehetősen nagy. Emellett visszaemlékszünk a 2001-es évre, amikor albán szélsőségesek lassacskán ugyan, de megnyerték maguknak az albán lakosság többségének támogatását, s szervezkedésbe, mi több lázadásba kezdtek, melyet csak nemzetközi összefogással voltak képesek rendezni a résztvevő felek. Gondoljunk csak bele, amennyiben a lakosság harmadát adó kisebbség effajta eszközök használatát sem veti meg, mihez kezd majd azzal a ténnyel, hogy akár 30-40 év múlva (s itt válisk csöppet kockázatossá minden állítás) a lakosság többségét adná? Vajon titkon nem szövögetik-e már most Nagy-Albániáaról a terveiket? Vajon az ő szempontjukból milyen lehet Nagy-Albánia?
Ennyira azonban ne ragadjon el minket a jövendőmondás heve, az a néhány évtized, amire az albán nacionalisták várnak, messzebb van mint gondolnánk, s sok víz lefolyik még addig a Vardaron.
Az itt látható térkép csak azt szemlélteti, hogy ezek a gondolatok nem ismeretlenek az albánok előtt, s amennyiben ők ezzel számolnak, akkor mindenki másnak is számolnia kell ezzel.
Tekintettel arra, hogy a térségben több mint 6 millió albán él, (3,6 millió Albániában, 1,8 millió Koszovóban, 650 ezer Macedóniában, 35ezer Montenegróban, ki tudja hányan Görögországban, mert a görög kormány az etnikumra vonatkozólag nem tart népességszámlálást) súlyuk a népesedési viszonyokban meglepően nagy. Görögországon és Szerbián kívűl nincs is olyan népcsoport, amelyik nagyobb népességgel bírna. Ennek a következményei pedig különösen ha egy fentebb említett Nagy-Albánia eszme népszerűvé válik, beláthatatlanok a térség határait illetően. S hiába hangoztatják Európa vagy az Egyesült államok politikusai, hogy Koszovó nem teremt precedenst, ezt a tényt nem tehetik meg nem történtté. S abban a korban élünk, mikor Nyugat-Európa államaiban is újra gyújtogatják a nacionalizmus -egyenlőre még csak -mécseseit, mit várhatunk Kelet és Délkelet-Európától, ahol a határok etnikumokon és történelmi sérelmeken át ívelnek, ahol a status quo mindig is hatalami kérdés volt, nem pedig kompromisszumkeresésé. Mint említettük, jósolni nem szép dolog, ínséges napokat jósolni pedig még kevésbé, mégis ha 2008-ban a kristálygömbünkbe nézünk, a puskaporos hordó reneszánszát véljük fölfedezni a népesedési potenciálokban.
Félő azonban, hogy ez a népességpolitika (amennyiben tudatos, vagy azzá válik) sokkal sikeresebb lesz mint az iszlám világ ellen küldött keresztény gyerekek hadjárata. Ezért miképp az Bibliában is meg vagyon írva:
"szaporodjatok és sokasodjatok, népesítsétek be -elnézést kevésbé szabadelvű olvasóinktól- saját hazátok, egészen a határokig.