A bejegyzés célja röviden összefoglalni azokat a főbb kérdéseket, amelyek az Európai Unióban felmerülhetnek a Mediterráneum kapcsán. Az uniós megközelítésnek részben megfelelően három nagy területet különböztettem meg, a biztonságpolitika, a gazdaságpolitika és a politika területét, melyek szorosan kapcsolódnak a biztonság fogalmához.
A migráció kérdése az egyik legtöbbet emlegetett probléma jelenleg az Unióban, hiszen az illegális bevándorlás nemcsak az országok kiadásait növeli közvetetten – több embert kell ellátni, kevesen fizetnek adót, nőnek az állami kiadások -, hanem a potenciális biztonsági fenyegetéseket is növeli, mint a bűnözés, a kábítószer-kereskedés, a csempészet vagy akár a terrorizmus. Nicolas Sarkozy elnök készítette azt a javaslatot a közös európai határvédelemről, amelyet még a francia elnökség időtartama alatt minden uniós országban ratifikáltatni akar. Ez a dokumentum uniós szinten szigorítaná a bevándorlás feltételeit, ugyanakkor az államnak is lenne bizonyos mértékű beleszólása, kit enged be területére. Ezeket az intézkedéseket Franciaországban már tavaly elfogadták, a tervezetet ott is Sarkozy nyújtotta be, akkor még igazságügy-miniszterként. Az Unió a Mediterráneumért létrejöttével könnyebb lesz a bevándorlási kérdés szabályozása is, hiszen közös jogszabályokat lehet érvénybe léptetni, megnő a közös együttműködés súlya. Ez egyrészt csökkentheti az illegális bevándorlás mértékét, másfelől pedig csökkenti az európai és a Földközi-tenger déli és keleti partján lévő országok közti konfliktusokat.
Politikai szempontból fontos a külpolitikai szerepvállalás és befolyás növelése, 1995, a Barcelonai folyamat óta cél a biztonság és stabilitás elősegítése a térségben. Ezért ez a terület lett a Barcelonai folyamat első kosara, ami a politikai és biztonsági kérdéseket foglalata magában, az Unió a Mediterráneumért pedig szorosabbra fűzi az együttműködést a tagállamok között. Ezáltal a különböző közel-keleti és észak-afrikai konfliktusokban az EU hatékonyabban tudna közreműködni, mint például az izraeli-palesztin tárgyalásokban. A mediterrán együttműködés ezen felül Törökország vitás helyzetének rendezését is előremozdítaná, amennyiben csatlakozása nem is, de a szorosabb együttműködés megvalósul. Az Unió a Mediterráneumért tervezete intézmények létrehozását is kilátásba helyezte, amivel az együttműködésnek nagyobb politikai hatalmat és elismerést kölcsönözne.
Gazdasági szempontból az EU és a Földközi-tenger országai között kétirányú függőség áll fenn. A Mediterráneum kiemelt energetikai fontossággal is bír. Az EU, mint ismeretes, igen erősen energiaimportra szorul, mind kőolaj, mind földgáz tekintetében. A déli part országai, mint például Algéria, rendelkeznek olyan kapacitásokkal, amelyek segíthetik ellátási szükségleteinek megoldását. Ez a megoldás az EU számára egyben biztonságpolitikai előnyökkel is járna, hiszen csökkentené az igen erős kiszolgáltatottságot az orosz import felé (Gazprom például). A másik oldalról szemlélve, a déli és keleti part országainak igen kedvező a világ legnagyobb kereskedelmi partnereivel való kapcsolatok elmélyülése, az Unió létrejötte pedig termékeiket könnyebben és kedvezőbb áron tudják majd exportálni Európába.
A francia elnökség programjában is kiemelt helyett kapott a szomszédságpolitikában a Földközi-tenger térsége, az EU pedig hangsúlyozza, hogy az Unió a Mediterráneumért létrejöttével „igazi partnerség” alakulhat ki az államok között. A franciák négy prioritást emeltek ki, amelyek az energia kérdése, a környezet védelme és a szennyezettség csökkentése, a civilek, vagyis az emberi jogok védelme és a közlekedés, a szállítás, vagyis a mediterrán országok közötti tengeri és szárazföldi utak kiépítésének és kijelölésének elősegítése.
A térség biztonságpolitikai jelentősége szempontjából kiemelt helyen kell kezelnünk egyrészt a közelségét az Unióhoz, ezáltal pedig azt a tényt, hogy az illegális bevándorlás mellett a bűnözés és például a terrorizmus is sokkal könnyebben terjedhet át. A déli part országaiban dúló konfliktusok pedig, mint például Algériában, erősen éreztethetik hatásukat az Unióban. Itt kell pontosítani, hogy a legtöbb, az imént említett tényező is biztonságpolitikai jelentőséggel bír, mint például az energiaellátás vagy a közlekedésbiztonság. A Földközi-tenger térsége ugyanakkor jelentős NATO-erők állomáshelye, így a veszélyek mellett a biztonság is fokozott.
