Július 1-jével Belgium veszi át fél évre az Európai Tanácsi elnökségi stafétabotot Spanyolországtól. Friss kormányválság, választások és az újonnan felálló kormány után mit lehet várni a következő hat hónaptól? Szerintem nem sokat.
Vessünk egy pillantást a beharangozott program főbb elemeire:
- elhúzódó harc a gazdasági válság ellen
- gyermekszegénység és társadalmi kirekesztődés (social exclusion) elleni harc; a nyugdíjrendszer reformját érintő döntések meghozatala
- felkészülni a decemberi esedékes klímakonferenciára
- a svéd elnökség által elindított Stockholmi Folyamat folytatása
- segíteni a Külügyi Szolgálat felállítását
- hangsúlyosabb K+F politika
A fenti program egyes elemei azonban az elmúlt fél évben asztalra kerülő nagyobb fejezetekben, programokban már megjelentek. A K+F fejlesztése, a szegénységi küszöb alatt élők számának csökkentése, az iskolázottság emelése (a gyermekszegénységet megszüntető talán két legfontosabb tényező) és a foglalkoztatási ráta növelése az EU 2020-as stratégiájának kiemelt prioritásai között kaptak helyet. Szigorúan véve egyszerűen nincs olyan programpont, mely az esetlegesen az elmúlt fél évben felmerült problémákra (pl. PIIGS-államok költségvetési helyzete, büdzsékérdések, az Európai Parlament szerepének "koordniálása" az intézményi háromszögben, részmunkaidős állások támogatása) reagálna, a következő hat hónapban valószínűleg elhúzódó implementációról, a spanyol elnökség esetleges elnökségi maradékainak (részleges) felszámolásáról lesz majd szó. Jogos a megjegyzés, hogy a görög válság kapcsán született egy EU-s válasz (2011-től kezdődően a tagállami költségvetéseket évenként felülvizsgálják), azonban magát ezt nem nevezném újnak, speciel a spanyol elnökségi maradékok közé sorolnám.
Úgy érzem, a másik probléma a programmal kapcsolatban, hogy úgymond "nem történik semmi", ha a kitűzött célokat csak részben sikerül megvalósítani. A programpontok nagyobb részében véleményem szerint átütő eredményt elérni nem lehet, a zászlóshajóvá előlépett gyermekszegénység elleni harc (bár fontos), össz-európai szinten kivitelezhetetlen.
Külkapcsolatok területén várható volt, hogy az EKSZ implementációja lesz a központi kérdés, azonban vannak olyan résztémák, melyeket eddig még nem érintettek az EKSZ-ről szóló tárgyalások során. Ilyen például az Uniós Főképviselők (EU Special Representative) kérdése és jövendő szerepe. Valahol megmosolyogtató, amikor arról hallunk, hogy a belga elnökség elkötelezett a bővítés felé. A mediterrán térségben a közeledési folyamat egy időre szerintem lezárult (Macedóniával és Szerbiával a vízummentesség elérése fontos és látványos lépés volt), Horvátország kapcsán a csatlakozási folyamat sínen van, az intézményi tehetlenség és a belengetett körülbelüli csatlakozási céldátum miatt Zágrábbal nincs gond. Keleti politikáról nincs szó: az EU-t lényegében nem érdekelte a legutóbbi orosz-belarusz konfliktus, jelen állás szerint a Gazprom meg azt akvirál Ukrajnában, akit akar.
Valószínűleg egy olyan elnökséget fogunk látni, mely munkája elvégzésének érdekében nagymértékben fog támaszkodni a Tanács Főtitkárságára, arra a testületre, melynek feladatai közé tartozik a jogi és politikai tanácsadás az Elnökség számára. Nem mellesleg, a Főtitkárság az a testület, mely a kormányközi konferenciák megszervezésében is fontos szerepet tölt be, annak hátterét biztosítva. Meg kell jegyezni: nem egyedülálló az, hogy egy elnökség a szükségesnél nagyobb mértékben veszi igénybe a Főtitkárság segítségét, erre állítólag az elmúlt két évben is volt példa (egy másik, kisebb tagállamról van szó). Ez nem feltétlen baj, eleve nehéz helyzetben van az EU ahhoz, hogy ne bírjon el egy "innovatív" elnökségi programot. Ha a belgák ragaszkodni tudnak a vállalt dolgok (nagy részének) végigviteléhez, akkor a magyar elnökség elkezdheti a következő nagy csomag, a büdzsé előkészítését.
A program hivatalos bemutatása július 7-én lesz.
