Mivel szakmai érdeklődésem elsősorban az Európai Unió és Franciaország politikájára irányul, mindenképpen olyan témát szerettem volna választani, amely kapcsolódik e két, egymást átfedő terület politikájában. Így esett a választásom az Európai Unió mediterrán politikájára, azaz az euro-mediterrán partnerségre, amely mára az európai szomszédságpolitika egyik fő részévé vált, az együttműködést pedig a barcelonai folyamatintézményesítette először a Földközi-tenger térségének egészében (a volt Jugoszlávia kivételével). A francia elnökség programjába pedig Nicolas Sarkozy elnök javaslatát követően került be az Unió a Mediterráneumért kezdeményezés.
A Mediterráneum a Római Birodalom óta – amikor belső tenger volt - az európai országok számára az egyik fő külpolitikai irányt jelentette. Bár a felfedezésekkel a súlypont egyre távolabb került a Földközi-tengertől, a gyarmatosítások során a Földközi-tenger új jelentőségre tett szert, geopolitikai fontossága megnőtt. A második világháború utáni időszak egy igen összetett folyamatot eredményezett. A volt gyarmatok függetlenedtek, viszont megmaradt a függőség a volt anyaországgal, gazdasági, nyelvi és etnikai viszonylatban. A hidegháború, majd annak vége kontextusában az Európai Gazdasági Közösség létrehozásával megindult az északi parton az európai integráció. A jóléti államok kiépülésével a migráció elsődleges célpontjaivá váltak, ami – a hidegháború végét követően – Európa számára az egyik elsődleges fenyegetéssé vált.
Az Európai Unió 1995-ben, Barcelonában indította el, 12 déli és keleti parti országgal karöltve azt a folyamatot, amelynek célja a gazdasági és politikai kapcsolatok és együttműködés szorosabbra fűzése, intézményesítése. Az egyeztetések záródokumentuma, a Barcelonai Nyilatkozat foglalja össze az euro-mediterrán kooperáció fő céljait, amely három kosáron alapul, nevezetesen a politikai és biztonsági partnerség, a gazdasági és pénzügyi partnerség és a szociális, kulturális és humán területeken való együttműködés. A blogban én csak az első és a második pillérrel foglalkozom. A tízéves évforduló alkalmából 2005-öt az Európai Unió mediterrán évvé nyilvánította.
2007 októberében tangeri beszédében Nicolas Sarkozy francia elnök egy Mediterrán Unió létrehozását javasolta, amelyet később, elsősorban német tiltakozásra Unió a Mediterráneumért-ra változtattak. Az eredeti elképzelés csak azokat az uniós országokat tartalmazta volna, amelyek a Földközi tengerrel határosak, de a többi ország körében az ún. „kétsebességes Európa” heves tiltakozást szült. A legelső találkozó 2008 júliusában volt, amely történelmileg is jelentős lett, hiszen a 44 európai és mediterrán országból 41 állami vezető jelent meg. A kiemelt témák főleg a biztonsághoz, az energiapolitikához és a kulturális kooperációhoz kapcsolódnak.
Az elkövetkező bejegyzéseim részletesebben vizsgálják majd a Mediterrán térség EU felé irányuló biztonságpolitikai, politikai és gazdasági kihívásait, valamint az ezek kezelésére irányuló uniós kezdeményezéseket, ezen belül pedig az Unió a Mediterráneumért fejlődését.
