Skip to content


Nyilvános diplomácia 2.0

nojacka
• 2010.06.18. 14:00

Miközben Thomas Jefferson még írhatta külügyminiszterének, hogy “a spanyol nagykövetről két éve nem hallottunk semmit. Ha idén sem hallunk róla, küldjünk neki egy levelet,” a 21. század küszöbén elképzelhetetlen ez a kommunikációs „sebesség” a nemzetközi porond szereplői között. A kommunikációs technológia a Bécsi Kongresszus korában kikristályosodott diplomáciai praxisokat fokozatosan változtatta át, kezdve a távíró feltalálásával, melynek jelentőségére már Lord Palmerston is felhívta a figyelmet – szerinte a távíró a „diplomácia végét” jelenti. És abban a minőségben, ahogy a személyközi kommunikáció, mediáció és vitavezetés fokozatosan visszaszorult a telekommunikáció által, ahogy az üzenetküldési sebesség felgyorsult és a kapcsolatok ápolása új szintre helyeződött, igaza volt. Mindenesetre, ő valószínűleg elképzelni sem tudta, hogy a televízió vagy az internet milyen mértékben képes átalakítani a társadalmi kommunikáció működését és különösen a nyilvános diplomáciát (public diplomacy).

A kommunikációs technológia vívmányai dominóként indították be a társadalmi és politikai változásokat, a korábbi példák csupán a kezdőpontot jelölik az információ mennyiségének és felgyorsulásának folyamatában. A másodpercekért versengő 24 órás hírcsatornák és az online közvetítés korában ugyanolyan meglepőnek tűnhet, hogy John F. Kennedynek a kubai rakétaválság során hét teljes napja volt a hivatalos válaszra, mint Jefferson James Madisonnak címzett megjegyzése a spanyol nagykövetről. Miközben a kommunikációs forradalom nem csupán olyan dilemmákat hozott felszínre, minthogy mennyi időnek kell eltelnie egy fontos döntés meghozatala és közzététele között vagy milyen gyorsan kell reagálni az ellenséges erők kihívásaira, a rádió és a televízió megjelenése azt az ígéretet is hordozta, hogy a nagypolitika és a politikusok az átlagember „nappalijának” részévé válnak és látszólag élénkebb kommunikáció kezdődik a társadalom és a politikai erők között.

A nyilvános diplomácia megjelenése egyfajta válasznak tekinthető a kormányzat és a hatalom részéről, hogy kihasználva a kommunikációs csatornákat, megfelelően csomagolt üzeneteket közvetítsenek az adott állam különféle politikai céljainak elérése érdekében, valamint megpróbálják saját hatáskörükben tartani az országról kialakult kép formálásának lehetőségét. Hiszen azáltal, hogy egyének, nem-kormányzati szervezetek és közösségek számára is lehetővé vált, hogy a különféle kommunikációs eszközök által politikai ügyeket karoljanak fel, az állam kapuőr szerepe és ellenőrző hatalma került veszélybe mind a szubnacionális–regionális (NGO-k, szakszervezetek, szociális mozgalmak, transznacionális vállalatok stb.), mind a szupranacionális szereplők (EU, ENSZ, NATO stb.) működése által.  (Az állam kapuőr-szerepének többféle értelmezése is lehetséges, egyrészt a kormányzat szelektálja a hozzá kerülő információkat és érdekeket, másrészt kontrollálja a kimenő információt is.) A nyilvános diplomácia önmagában is egy érdekes oximoron, tekintve, hogy a diplomáciai praxisok és tárgyalások a legmagasabb körökben évszázadok óta zárt ajtók mögött történnek, viszont megtestesíti azt az állami törekvést, hogy lépést tartva a percenként változó médiatartalmakkal eljuttassa saját üzenetét a célországokba - olyan gyorsan és világosan, ahogy csak lehetséges.

Ebben az értelemben az internet megjelenése egy új agorát jelent a nyilvános diplomáciában és a nemzetközi porond nem állami szereplőinek egyaránt a vélemények ütköztetésére, többszintű kommunikáció kialakítására és különféle politikai célok elérésére. Optimista felfogás szerint az internet jeleníti meg a legdemokratikusabb kommunikációs eszközt, hiszen bárki megoszthatja véleményét, információs tartalmait a webvilággal. Azonban figyelembe kell venni, hogy ez a demokratikus porond szintén korlátoz – hiszen használatához megfelelő, állami korlátozásoktól és ellenőrzéstől (is) mentes internet-hozzáférés, technikai felszereltség vagy számítógépes ismeretek, írástudás szükséges. Ezek a tényezők a digitális világ és így a „nyilvános diplomácia 2.0” határait jórészt a legfejlettebbnek tekinthető Északon jelölik ki és két várható tendenciát jelentenek a jövőben. Egyrészt azokban az államokban, ahol az internet-penetráció és a „digitális írástudás” magas: USA 76,2%, Kanada 74,9%, Nagy-Britannia 76,4% vagy Németország 75,3% a 2009-es statisztikák szerint (Internet World Stats), az internet megfelelő eszköze lehet a nyilvános diplomáciának. Másrészt, azokban az országokban, ahol az internet-penetráció alacsony, megerősödhet a televízió szerepe, mint a kulturális értékek és eszmék terjesztésének eszköze. A 2005-ben elindított „Afghan Star”, az „American Idol” című amerikai tehetségkutató afgán verziója egyértelműen az amerikai értékek átvitelét jelenti a régióba és sikere további hasonló projektek támogatására ösztönzi a kormányokat, különféle finanszírozási konstrukciókban (állami, nem-állami, PPP).

Az internet esetében, a web 2.0 eszköztár megjelenése, úgymint blogok, fórumok, wikik, közösségi oldalak közvetlen részvételt tesznek lehetővé egyfajta digitális habermasi nyilvánosságban és fokozzák az alulról jövő mozgalmakat és szerveződéseket. Ahogy Barack Obama facebook kampánya vagy a kolumbiai „One Million Voices against the FARC” kampány mutatja, a közösségi oldalak hatékonyak lehetnek abban, hogy egy közös belpolitikai vagy külpolitikai cél érdekében mozgósítsák a társadalom bizonyos szegmenseit. Az Egyesült Államok és a nyugati félteke országai elkezdték beemelni nyilvános diplomáciájukba a web 2.0. eszközöket, úgymint az online médiatartalmak és blogok folyamatos nyomon követése a célországokról folytatott háttérkutatások hatékonnyá tétele érdekében, saját blogok indítása vagy közösségi oldalakon való megjelenés. Ahogy Nicholas J. Cull nyilvános diplomáciáról szóló tanulmányában kifejtette, Kanada elkezdte azt a gyakorlatot, hogy különféle politikai dokumentum-tervezeteket jelenít meg online felületen, ezzel lehetővé téve a nyilvánosság számára, hogy kritikákkal és kommentekkel befolyásolja az adott dokumentum sorsát – így keltve azt a benyomást, hogy a nyilvánosság beavatkozhat a politikába. A British Council The Daily Summit néven indított blogot, melynek célja, hogy online fórumot teremtsen a világkonferenciákon résztvevők és az eseményeket követni kívánók számára. Eközben Svédország nagykövetséget nyitott a Second Life nevű online szerepjátékban, valamint a „Peace Maker” site lehetővé teszi, hogy megoldódjon a közel-keleti helyzet egy online játék során.

Azonban ez csupán néhány példa, a nyugati országok nyilvános diplomáciáinak internetes megjelenése eddig alacsonynak tekinthető, a tendencia azonban azt mutatja, hogy az elkövetkező években a nyilvános diplomácia olyan eszközökkel telítődhet, mint a Youtube-on indított kisfilm-készítési verseny arról, hogy kinek mit jelenthet a szabadság vagy a demokrácia, esetleg a külpolitikai program-tervezetek, dokumentum-tervezetek NGO-k és más szervezetek által elérhetővé válhatnak az interneten. Az internet „puha hatalmi” eszközként való használata nem hagyható figyelmen kívül, annak ellenére, hogy a hatalom működése könnyedén gátat vethet az internetes szervezkedésnek – az iráni ellenzéki mozgalom Facebook- és twitter-kampányát sikeresen blokkolták a kormányzati erők, hiába növelték a résztvevők számát és a mozgalom hatását a twitter bejegyzések és a Youtube-on terjesztett videók. Mindenesetre az olyan jelenségek, mint a 2004-es madridi terrortámadás után kezdeményezett sms-kampány sikere az akkori kormány leváltásában, a román külügyminisztérium saját Youtube-csatornáján hirdetett események vagy az amerikai kormány twitter jelenléte, a jövőben várhatóan megsokszorozódnak – bár politikai hatásuk néhány példától eltekintve egyelőre inkább a kommunikációs sebesség változásában érzékelhető.

Címkék: nyilvános diplomácia

A bejegyzés trackback címe:

https://fpa-mcc.blog.hu/api/trackback/id/tr142091559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SzaGyu 2010.06.19. 04:50:52

Tudom, hogy máris hozzászóltam, de ehhez a zagyvasághoz nem lehet hozzászólni.

doomsnight 2010.06.19. 07:29:34

elgondolkodtató cikk! köszi

varenka 2010.06.19. 11:50:59

@SzaGyu: Nyugodtan kifejtheted ennél konkrétabban a kritikádat, amennyiben az építő jellegű, de szerintem már az is segítene, ha rendesen elolvasnád a cikket, mielőtt hozzászólsz.

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.06.19. 19:29:42

A public diplomacy tudtommal egy kormány hivatalos propagandája, ami közvetlenül egy másik állam/államok lakosságának szól. A USAID tevékenysége pl. a pd egyik alappéldája.

Nekem ebből a cikkből az jön le, mintha túlságosan is szó szerint értelmeznétek a "nyilvános diplomácia" fogalmát.

nojacka 2010.06.20. 09:35:11

@SchA: A public diplomacy eredetileg valóban eufemizmusnak indult a propaganda-tevékenység palástolására és amit példának hozol, az szerves része. A szó kimerítő értelmezésével még mindig adósak a teoretikusok, viszont annál a definíciónál garantáltan több rétegű, hogy egy kormány hivatalos propagandája egy másik állam lakossága felé. Pontosan amiatt, hogy a nyilvános diplomácia mennyi csatornát képes lefedni, ez az eredetileg (a tévé, rádió miatt) egyirányú propagandisztikus eszköz az olyan "interaktív" csatornák által, mint például az internet - de egyébként lehet ez beszélgetés, előadás, gyakorlatilag bármi, ami képes megszólítani a célközönséget - kétirányú csatornává vált, és így túlmutat a propagandán.

SchA · http://katpol.blog.hu 2010.06.20. 11:11:43

@nojacka:

A propaganda szerintem nem egy negatív értelmű szó, legfeljebb a közbeszédben.
Viszont ha azt állítod, hogy az internetet tudatosan használják kétirányú csatornaként a pd-ban, akkor ez azt feltételezi, hogy a X állam politikai döntéshozói szándékosan hagyják/akarják magukat befolyásolni Y állam célközönsége által. Nem mondom, hogy nem lehet erre valós példát találni, de ez miért állna X állam érdekében?

nojacka 2010.06.20. 21:18:34

@SchA: Azt hiszem, az internetnek és egyéb kétirányú csatornáknak éppen az a lényege, hogy X ország meg tudja hallgatni az adott Y ország lakosságának véleményét és ehhez tudja formálni saját elképzeléseit - ez persze nem jár az érdekek és alapvető célok feladásával, csak könnyebben tudja őket adaptálni az adott közönség elvárásaihoz, szokásaihoz stb.

süti beállítások módosítása