Először azon döbbentem meg, hogy már jó másfél éve volt, hogy utoljára Boszniáról írtam erre a blogra. Rögtön azután pedig azon, hogy mennyire kevéssé változott a helyzet azóta: Bosznia még mindig bajban van, az EU még mindig nem találta fel a spanyolviaszt, és ez az egész kérdés még mindig nem túl sok embert érdekel. Sebaj, én azért továbbra is ezzel foglalkozom, sőt mi több, most rövidke sorozatot indítok a kérdéskörről. Nagyjából 5-6 részesre tervezem, szeretnék helyzetképet adni arról, hogy hol áll Bosznia a Demokratizálódás Rögös Útján (DRÚ), és hogyan próbál ehhez asszisztálni a mi drága Európai Uniónk (mert azért próbálkozik, ezt aláírom).
Első körben tehát helyzetképet kellene adni. Helyzetképnek hívom, pedig alapvetően egy dinamikus valamiről van szó, és figyelembe kell venni persze, hogy ami ma van, arra nem kis hatással van a történelem. Tehát előre is bocsánat, de muszáj egy kis alapot adni a sorozat következő részeinek, úgyhogy ma történelmi áttekintés lesz. Ehhez még annyit szeretnék előrebocsátani, hogy az egész sorozatban nem nagyon lesz háború, viszont lesz intézményrendszer, alkotmány és pártrendszer, meg ezek változásai – a történelmi áttekintés során is ezeken lesz a hangsúly, de azért foglalkozunk egy kicsit azzal is, hogy kik élnek Boszniában. Továbbá, sajnos terepmunkát nem tudtam végezni ezzel az egész demokratizációs-európaizációs kérdéssel kapcsolatban Boszniában, így aztán a – szerintem – legérdekesebb rész, a lakosság véleménye, adat híján kimarad ebből az elemzésből.