Külpolitikai elemzések
Magyarország
EU
A 2010. június 12-i szlovák parlamenti választások fordulatot hozhatnak a politikai életben. Az eddig nagy népszerűségnek örvendő Robert Fico baloldali Smer-SD pártjának támogatottsága a májusi értékhez képest 35,3%-ról 29,5%-ra esett vissza, amely még mindig nagyon jó eredménynek számít, és elegendőnek tűnik a győzelemhez. Azonban a politikai színtéren a kisebb pártok dönthetik el, hogy a jobb- vagy pedig a baloldal alkothat majd koalíciót. Az újabb pártok megjelenése még inkább megosztja a szavazatokat, ugyanis kidolgozott programjaikkal és ambiciózus törekvéseikkel nagy lendülettel nyerik el a lakosság támogatását. Ilyen például az új liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) pártja, amely különösen a fiatalok körében népszerű. A párt élén álló Richard Sulík a jobboldali Dzurinda-kormány gazdaságpolitikai reformjainak egyik motorja volt, így a párt 120 oldalas kidolgozott programja az emberi jogokra és a környezetvédelemre fókuszálva a Szlovák Kereszténydemokrata Uniót (SDKÚ) is megelőzve, 12,4% támogatottságot tudhat magáénak. Így az SDKÚ 12,1%-kal a harmadik helyre szorult, élén az idei év köztársasági elnökjelöltjével, Iveta Radičovával. A harmadik jobbközép erővel, a Kereszténydemokrata Mozgalommal (KDH) a jobboldal könnyedén elérheti a 35%-ot.
A 2011-es magyar EU-elnökség egyik leendő külpolitikai prioritása a három kelet-európai és szintén három dél-kaukázusi ország (Belarusz, Moldova és Ukrajna, valamint Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) Európai Unióhoz való közeledését célul tűző szomszédságpolitikai keret támogatása. Annak ellenére, hogy a magyar elnökség alatt a program várhatóan nagy hangsúlyt kap, egyelőre igen keveset hallani róla idehaza – máshol is egyébként. Miután múlt héten összefoglaltam, hogy miről szól(na) a Keleti Partnerség, és mit ért el az indulása óta eltelt egy évben, most azt igyekszem bemutatni, hogy Magyarország számára miért lehet érdekes egy ilyen kezdeményezés felkarolása – még akkor is, ha továbbra sem ez a magyar külpolitika domináns területe.
EU
Oroszország
Az elmúlt héten a magyar sajtó arról is cikkezett, hogy Orbán Viktor első útján Lengyelországba látogat. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben felértékelődött a frissen hivatalba lépett állami tisztségviselők (államfő, miniszterelnök, külügyminiszter) első hivatalos útjának jelentősége. Az elmúlt egy hónap lengyel internetes sajtóját átnézve azt tapasztaltuk, hogy a választási győzelem és a kormányalakítás kivételével a magyar események nem ütötték meg a lengyel sajtó ingerszintjét (ebben szerintem részben az is közrejátszott, hogy a szmolenszki katasztrófa a mai napig élénken jelen van a sajtóban, hasonlóan pl. a mostanában esedékes elnökválasztáshoz). Az előzetesen a sajtó számára közölt tervek szerint a miniszterelnök a közép-európai együttműködésről egyeztet lengyel kollegájával. Ez a gyakorlatban elsősorban az EU soros elnökségével és energia-biztonsággal kapcsolatos egyeztetést jelentett.
Az Európai Unió legújabb szomszédságpolitikai kezdeményezése, a Keleti Partnerség május 7-én ünnepelte indulásának első évfordulóját. Štefan Füle, az EU bővítésért és szomszédságpolitikáért felelős biztosa teljes sikerről beszélt, miközben az elmúlt évben alig hallhattunk valamit a szomszédsági keretről – legyen szó akár uniós, akár magyar médiáról. Utóbbi már csak azért is bosszantó, mert a Keleti Partnerség támogatása nem csak a jelenleg is tartó magyar V4-elnökség kulcsterületei között szerepel, hanem előreláthatóan meg fog jelenni az ország EU-elnökségének külpolitikai prioritásai között is 2011 első félévében. Ennek fényében nem árt egy kis figyelmet fordítani a programra.
Magyarország
EU
A katona- és biztonságpolitikai tényező
